Óra lexikon

Az órák csoportosítása

Lehetséges több olyan szempontból is csoportosítani az órákat, mint a helyük, a szerkezetük, a kijelzésük, a hasznosságuk, valamint a különlegességük alapján. A helyük alapján lehetnek helyhez kötöttek (pl.: a toronyórák) valamint mozgathatóak (pl.: a zsebórák). Készülnek a külső anyagok hatásait felhasználók, mint például a homokot, a vizet, vagy a tüzet, mechanikusak, valamint elektromosak a szerkezetüket alapul véve. Megkülönböztetünk a kijelzésük szerint analóg, valamint digitális órákat. A hasznosságukat tekintetbe véve lehetnek az órák dísztárgyak (pl.: zenélőórák), tudományosak (pl.: planetáriumok, vagy atomórák), vagy helymeghatározáshoz szükségesek (pl.: kronométerek). Az órákat szokták még a különlegességük, vagy speciálisságuk alapján is csoportosítani, mely alapján lehetnek például stopperek, vagy parkolóórák.

Órák csoportosítása

Az órák csoportosítása mobilitás szerint

A helyhez kötött órák

Még helyhez kötöttek voltak a terjedelmük vagy a fizikai paramétereik miatt az első órák. Az órák elmozdítását nem tették lehetővé még a külső anyagok hatásai sem. Azonban egyre kisebb lett az óraszerkezetek fejlődésével a méretük is.

A Toronyórák

Lezárt egy hosszú fejlődési korszakot a modern mechanikus toronyóra. A tornyokon lévő órákon mindig szívesen tekinti meg az utca embere a pontos időt. Az egész kerék rendszert hozza forgásba a leereszkedő súly a hengerkerékre csavart kötél végén, amit szabályoz a gátlómű, amely az ingával vezérelt. Napjainkban a súlyt villanymotor húzza fel a legtöbb toronyórában. A megfelelő fogaskerék-áttételről az ilyen órák esetében gondoskodni kell, hogy az óra működjön a húzás alatt is, mivel egyébként az megállna.
A Földön található néhány híres toronyóra, mint a Szpasszkij-torony (Moszkva, a Kreml óratornya), a Big Ben (London, a Westminster-palota óratornya), a Gare de Lyon pályaudvar óratornya (Párizs), az Olomouc óratorony (Csehország), a fordított óra Péterváradon. Továbbá még a Belfast Albert torony, a Milánó óratorony, a kanadai parlament épületének óratornya, a Sala (Svédország), a harangtorony Korfun, valamint az Orloj Prágában.
A középkorban az erődítménye a törökök elleni védelmet szolgálta a péterváradi városrészében az Újvidéknek (Novi Sad), napjainkban viszont már múzeumként üzemel. Fordított nagyságúak a mutatói a vár toronyórájának. Ugyanis az órák múlását abból a célból a nagymutató mutatja, hogy a helyi időt messziről láthassák az elhaladó hajók a Dunán.

A mozgatható órák

Azzal az ötlettel már az óra feltalálása óta foglalkoznak, hogy készítsenek hordozható órákat is. A nürnbergi tojások, vagy a francia orsó szerkezetű órák voltak az első változataik ennek az ötletmegvalósításnak.

A zsebórák

A formáját tekintve kerek, vagy régi gyógyszeres dobozra emlékeztető, kívül díszes vésetű, nehézsúlyú szerkezettel ellátott órák voltak. Péter Henlein volt az első, aki ilyen órákat készített. Azonban inkább a tarisznyában, mint a zsebben hordozhatóak voltak ezek az órák. A foliuot-gátlást utánozó kanáljárat volt a gátlóműve, amely simább járásúvá vált a disznósörtének ütközve. Megkönnyítette az egyenletes előrehaladását a rugónak a csigamű. A rugóház valamint a csiga a kerékműnek az erőt finom lánc segítségével adta át, amely így a szerkezet működését egyenletessé tette. A rugómagra, a csigatengely végére helyezték rá a felhúzó kulcsot. A 16. század elején készült az első híres zsebóra a Nürnberger Ei, azaz a nürnbergi tojás. Egy nyelvbotlás eredményeként jött létre az elnevezés, ugyanis „Aeurlein”, vagyis „Ührlein” -nek nevezték a kicsiny órákat, amely később „Eierlein” -re torzult, ami tojásocskát jelent.

A zománcos óratok

A zsebóráknak gazdagok számára készült változatait rejtették a zománcos óratokok. Később egyre kisebb, könnyebb, valamint szebb ékszerórák léptek az olyan órák helyébe, amelyek nehézkes doboz alakkal rendelkeztek. Üveg nem fedte a számlapot a régi zsebórákon, órafedél volt helyette. Praktikus okai is voltak ennek, ugyanis úriember az óráját meg nem nézhette társaságban, mivel ez az unalom jele volt. Helyette a mutató, később már mutatók állását kitapinthatta a zsebébe nyúlva.

A cilinderjáratú zsebóra

Egyre olcsóbbá a cilinderjáratú zsebórák elterjedése tette a zsebórákat. A gátkerékkel összedolgozott a keményacélból való készítése cilinderkeréknek. Az órákat pontosabbá a horgony anker járat tette, amelyet Graham készített, viszont a későbbiekben pedig olcsó tömegcikké alakította a kidolgozott pecekjárat. Szükségessé tette a vonatforgalom megindulása a zsebórák tömeges elterjedését. A drágakő csapágyat Nicolaus Fatio találta fel, mivel nagy gonddal díszítették az órakulcsokat is. Nicolaus Fatio megfigyelte, hogy csökken a súrlódás, ha egy puhább anyag olyan lyukban forog, amelyet kemény üvegbe, vagy drágakőbe fúrtak ki.

Az önfelhúzós óra

Elterjedése a 20. századra tehető. A motorrugót a szerkezetben felhúzza a lengő platina, vagy arany nehezék elmozdulása. A kar, illetve a kéz mozgása a felhúzást eredményezi a karóráknál.

Az órák csoportosítása szerkezetük szerint

A szerkezetüket alapul véve készülnek a külső anyagok hatásait felhasználók, mint például a homokot, a vizet, vagy a tüzet, mechanikusak, valamint elektromosak.

Óra szerkezete

A külső anyagok hatásait felhasználó órák

A napórák

Láthatunk régi templomok, kastélyok, kolostorok falán még napjainkban is fali napórákat. Hozzá igazítják a földrajzi szélességéhez a felállítás helyének a napóráknak az árnyékvető pálcájukat. Az egyhangúságát is enyhíti újabban a kőrengeteg a modern lakótelepeken. 1080 környékén a perzsa költő valamint csillagász, Omár Khajjám az új iszlám naptárat kidolgozta egy napóra segítségével. Készítettek már az egyiptomiak is olyan napórákat, amelyek hordozhatóak voltak. A körülbelül T formájú, fából faragott eszközüknél a hosszabb nyúlványra esett a felső részének az árnyéka, valamint jelezte az időt az odavésett, általában római számok. A napórákat készítették zsebben hordható műszerként is. Ezek a készülékek már iparművészeti munkák is voltak.
A számlap volt egyik oldalán a kinyitható doboznak, a másik oldalon az időt vetette rá a kinyúló pálca árnyéka. A napgyűrűnek egy gyűrűvé alakítva található szélesebb fémszalagot szoktak nevezni. A készülék belső felületén vannak feltűntetve az órák, valamint a percek jelölései. Az osztásokon végighalad a napsugár, amely a gyűrű nyílásán esik be. Használata láncra függesztve történt meg. Megtalálhatóak az ilyen típusú napórák a régi csillagvizsgálójában a volt Líceumnak, amely Egerben található meg.

A Hold- valamint a csillagórák

Végez sokféle mozgást a Hold, amelynek köszönhetően rendkívül körülményes az időmérésre való felhasználása a holdfény árnyékának. Így nem terjedt el a használata a holdóráknak.
Az asztrolábium egy úgy elkészített műszer, amely csillagóraként is használható a csillagászati mérésekhez. Nemcsak meg tudták határozni az éjszakai órákat az elmozdítható körök, mutatók, irányzórések, valamint az égitestek megcélzását segítő alkatrészek segítségével, hanem még a távolságát is a zenittől a delelő Napnak, ami lehetővé tette a meghatározását a földrajzi szélességnek. Az asztrolábiumot az arab világban is elég jól ismerték az emberek. Nagy szerepet játszott később is a hajózásban, valamint a tudósok vizsgálódásaiban.
Az állócsillagok látszólagos mozgásának megfigyelésén alapul a csillagórák működési elve. Ugyanis akkor delelnek az állócsillagok, amikor eljutnak arra a képzeletbeli vonalra, amely az égboltot északról délre haladva két részre osztja a fejünk felett. A csillagnap az eltelt idő a két delelése között az állócsillagnak, ami huszonhárom óra, ötvenhat perc valamint négy másodperc. Ennek az oka az, hogy nemcsak a saját tengelye körül forog, hanem a Nap körül is kering a Földünk. A XVI. századi csillagász, Apiaus a csillagórát leírta a „Kozmográfia és műszertan” című művében, amiben leírta, hogy „Függőleges síkban tartott körfűrészszerű korongon lévő beosztás és irányzóléc segítségével a Sarkcsillag és a körülötte látszólag keringő cirkumpoláris csillagok megirányzásával az időpontot meg lehet állapítani.”

A vízórák

A vízóra egy ókori időmérő eszköz, amelyet más néven klepszüdra-nak szoktak nevezni. A görög elnevezésének a jelentése a „vízlopó edény”. Az ókori Mezopotámiában valamint Egyiptomban is már használtak vízórákat. A klepszüdrát főként az ókori Görögországban alkalmaztak a bíróságokon, ugyanis előírta a perrend az idő hosszát, amelyet ráfordítottak a beszédekre. Ilyen edényeket találtak is az athéni agora ásatásakor. Egy nyílás volt oldalt ezen edények alján, amely kis résen kifolyt az edénybe öntött víz. Az eltelt idő tartamát így mérni tudták. Csonka kúp alakúak voltak gyakran a vízórák. Elérhető ugyanis ilyen módon az a cél, hogy a vízóra kiürülése során egyenletesen csökkenjen a víz magassága.

A homokórák

Az egyik régi eszköze az időmérésnek a homokóra. A homokóra két darab, nagyjából kúp alakú, valamint egyforma nagyságú edényből áll, amelyeknek egymáshoz illesztették a lyukas csúcsait. Megtöltik homokkal a felső edényt, amelyből átfolyik az alsó edénybe a nyíláson át egy bizonyos idő leforgása alatt. Megfordítják a homokórát azért, ha kiürült a felső edény, hogy álljon felül ismét a homokkal telt edény. Elkészíteni csak akkor tudtak homokórákat, amikor már megismerték a mesterségét az üvegfúvásnak. Az első homokórákat, mikor, valamint hol készítették el még nem tudni pontosan.
A feltalálójának Európában egyik tanítványát tartják Michelangelo-nak, de ez a feltételezés még nem nyert bizonyosságot.
Az viszont tény, hogy már használták a homokórákat a tizenhatodik században is. Lehetséges az is, hogy az arabok találták fel, mivel rendelkezésükre állt bőven a finom, száraz homok. A homokórával gyakran jelképezték a középkori, valamint a reneszánsz festők a mulandóságot, amelyet megfordít egy csontkéz. Használtak higanyt is a homok helyett, sőt „homokóra” még készült ólomporral is.

A homokórák használata:
A csillagászati megfigyeléseknél használta a homokórákat Rivaltus a tizenhetedik században, valamint a hajók sebességének mérésénél és a mérőorsó kivetésénél is használták még abban az időben. Díjszabási okokból a három percre beállított homokórákat a huszadik század végéig a telefonbeszélgetések időtartamának mérésére használtak, műanyag edényekkel. Napjainkban a lágy tojás főzési idejének mérésére használják leggyakrabban. Előnye, hogy nem kell semmiféle külső energiaforrás a működéséhez (sem elektromos, sem mechanikus), ebből az okból kifolyólag nem is romolhat el.
Az időmúlásának a jelképe.
A keresztény liturgiában a homokóra az idő valamint a halál attribútuma. A legtöbb esetben ábrázolják egy csontváz mellett, amely a kezében vagy a fején visel homokórát. Még a tizenkilencedik század végén is használták még főleg a falusi templomokban: felállították a szószékre, hogy az időtartamát prédikációjának a pap meghatározhassa. Azt jelzi a homokóra piktogramja az informatikában, hogy várakoznia kell a felhasználónak.
A tűzórák, vagy más néven a gyertyaórák.
A régi találmányok egyike a gyertyaóra. A gyertyaórákkal mérték az éjszaka múlását a középkori kolostorokban, mivel azt mondták, hogy eltelt egy gyertyányi idő. A körmére égett a virrasztó barátnak a gyertya, ha az elbóbiskolt. Gyertyával működött ugyancsak tűzóra is, amely a félórákat jelezte, viszont nem a gyertya rövidülését figyelték. Egy vízszintes lécre esett rá a gyertyafény, amelyen ahogy égett lefelé a gyertya, úgy továbbkúszott a lécen a fénye. Voltak olyan olajlámpák is, amelyekben az idő múlását jelezte az olajszint süllyedése.
A tűz-illat órák esetében lefelé kúszik egyenletes sebességgel egy lazán sodrott, salétrom oldattal átitatott zsinóron a parázs. Ismerve a sebességét a kúszásnak, a zsinórra csomókat kötöttek rá, valamint beáztatták különböző illatszerekbe a csomókat. Ahogy elért a csomóhoz a parázs, úgy az elpárolgó, vagy égő illatszer kibocsátott egy jellegzetes szagot. Jellemző volt minden órára egy terjengő illat, így azt, hogy hány óra van már meg lehetett tudni az illatról is.

A mechanikus órák

A kerekes órák

A kötélgátlású órák a legrégebb óta ismert mechanikus szerkezetek, amelyeket vázlatkönyvébe rajzolta le Villard de Honnecourt francia építész 1240-ben. Egy súlyt húzott a hengerkerékre csavart kötele, amely így fokról fokra rugalmasan fékezte a küllői között áthúzott kötél segítségével a forgatott kereket (a kerekes kút elve). Forogtak kerekek a görögök, a kínaiak vízóráiban is, viszont a közmegegyezés alapján, kerekes óráknak csak azok az órák számítanak, amelyeknek van gátlóművük.
A gátlómű - egy olyan szerkezet, amely ütemesen szabályozza, lassítja a kerékrendszer forgását a súly, vagy a rugó által forgatva. Elterjedni a XVI. században kezdtek a háztartásokban is használható órák.

Az ütőórák

Ütéssel jelzik ezek az órák az órákat, valamint az olyan törtrészeiket, mint a negyedórákat, a félórákat. Nem volt még számlapjuk sem a legelső ütőóráknak. 1253-as évből való a legrégibb ütőóra. Ezt az ütőműves órát helyezték el a chartresi székesegyház tornyába.
Az ütőórák közül a „Mórok” elnevezésű ütőóra a leglátványosabb, amely Velencében található.

A csillagászati órák

A csillagászati óra világhírű nevezetessége a strasbourgi katedrálisnak. Rengeteg könyvet írtak erről az óriási óraműről. 1352-ben rendelte meg a város püspöke pótlás céljából a leégett templom órájának helyére. Jean-Baptiste Schwilgue munkájának köszönhető a csillagászati óra mai látványa. A szerkezet külalakja: December 31-én éjfélkor, amikor a naptár az újesztendőre fordul, akkor az emberi életet apró figurák játsszák el. Az első negyedkor egy kisgyerek jelenik meg, a félkor egy erőteljes ifjú, a háromnegyedkor egy javakorabeli férfi, az egész órakor viszont már egy aggastyán botorkál elő, akit a halál kaszás alakja követ feltűnve közvetlenül mögötte.

Az ingaórák

Már iparként űzték Galileo Galilei korában (1564-1642) az órakészítést, mivel mechanikai úton állították elő az óraműveket. Galilei munkája nyomán az óra így már egy időmérő műszerré fejlődött ki. Akkoriban csak pontatlan járást tett lehetővé a kerékgátlás. A szabadesést, valamint az inga lengését tanulmányozta Galilei, amelyből az izokronizmust megállapította, vagyis hogy az inga lengése akár kisebb, vagy akár nagyobb, akkor is mindig ugyanaz marad a lengésidő, viszont csak bizonyos határokon belül.
Tervrajzainak megvalósítására csak a halála után került sor. 1657-ben egy órát szabadalmaztatott Huygens holland fizikus, valamint csillagász. Több száz évre az ingaóra szerkesztési elveit meghatározták a függőleges síkban elforduló gátkerék, a fent vízszintes síkban elforduló koronakerék, továbbá az orsó, rajta a gátkerékbe kapaszkodó karmokkal.
Ugyancsak Huygens találmányai közé tartozik a hajszálrugós billegő is. Nem szabad elfelejteni, hogy a rugó működteti az órát, viszont csak szabályoz a többi alkatrész! Ezzel a hordozható órák által kiváltott probléma megoldódott. Simává, rugalmassá teszi a kerék ide-oda perdülő mozgását a balansz, a hajszálrugós billegő órás szaknyelv szerint. Szobadísz szerepet is betöltenek az álló, kandalló ingaórák.

A kúpingás órák

Egy olyan nehezékkel, mint ingával működik a kúpingás óra, amelyet egy fonalra erősítettek fel. Körbejár az inga úgy, hogy leír egy kúppalástot a fonala, miközben az orsó karmait mozgatja, amellyel beakad a gátkerékbe. Mivel egyenletesen körbe forog folyamatosan, így csak nagyon halkan hallatszik a ketyegő hang. Napjainkban alkalmazzák a papírszalagra író műszerórákban. Ugyanilyen kúpingás óramű hajtja a szalagtovábbító óraművét, a légnyomásváltozásokat leíró barográfoknak.

A hajóórák

Egy speciális ingaóra volt a Huygens hajóórája is, amely a mozgást fel függesztve végzi egy súlyos ólomlencse kettős fonálra. Huygens tengelyes felfüggesztést alkalmazott, hogy a nagyobb hullámzás okozta bólogatás ingás kiegyenlítésére, valamint óráiba erős tekercsrugót épített, hogy tengeri használatra is alkalmasak legyenek. Az órák segítségével a földrajzi hosszúságot, valamint ennek köszönhetően meg lehetett határozni pontosabban a hajók helyzetét, mint az akkor szokásos navigálás segítségével. Mindig függőlegesen tartotta egy ötven kilogramm súlyú ólomnehezék a hajóórát.
Később a tengerészeti kronométerein egész életében dolgozott egy John Harison (1693-1776) nevű ács, amelyekkel a király által a pontos helymeghatározásra kiírt jutalmat végül is elnyerte. Az óra valamint a táblázatok segítségével, ha valamely égitest látható volt, akkor a földrajzi helyzet meghatározható volt, valamint ezt is használták egészen a GPS koráig.
Egyszerűbben megfogalmazva közvetlenül megkaphatjuk azt az Északi féltekén a Sarkcsillag horizont fölötti magasságából, hogy pontosan melyik szélességi körön is vagyunk éppen. A helyi dél valamint a greenwichi idő eltéréséből pedig azt lehet meghatározni, hogy pontosan melyik hosszúsági körön is vagyunk éppen. Bármelyik két bolygó közötti szögből a csillagászati táblázatok segítségével, vagy a nagyjából déli észleléssel, de viszont a mérés pontos idejének a rögzítésével az aktuális helyzet kiszámolható volt a nap horizont fölötti magasságából. Általában kardán (Cardano) felfüggesztéssel egy dobozban tárolták a hajóórákat, a mérésekhez pedig használtak egy zsebkronométert, amely a hajóórához igazított volt. Régen a delet a hajósok számára a greenwichi obszervatórium egy kosár ejtésével jelezte, valamint a kronométereket is ehhez igazították hozzá. Találkozó esetén a hajók az óráikat is egyeztették, valamint naplóban rögzítették a jelzett eltéréseket, viszont az óraműhöz nem nyúltak. Az 1910-es években a rádióadások elterjedésével a hajósokat segítette a pontos idő jelzése.
A GPS (Global Positions Systems) egy műholdas helymeghatározó rendszer, amelynek a műholdjai napjainkban is a Földre folyamatosan impulzusokat sugároznak, ezekből a pontos idő, valamint a pontos hely is meghatározható, ha egyidejűleg három, vagy ennél több műhold észlelésének esete áll fenn. A két darab cézium atomóra a GPS rendszer „lelkét” képezi.

A planetárium-órák

A bolygóvilág tagjainak helyzetét mutatják meg a planetárium-órák. A bolygómozgásokat szemléltető szerkezeteket már készítettek az ókorban is. Egy óraműves planetáriumot Huygens is készített, amely napjainkban a Leydeni Múzeumban látható. A Huygens által készített szerkezet számlapján középen a Napot jelző korong valamint a körülötte keringő bolygók golyócskái mozognak.

Az elektromos órák

Általában gombelemek áramával működnek az elektromos meghajtású mechanikus karórák. Az anker, vagy horgony abban a mágneses mezőben elfordul, amelyet az elektromágnesek keltettek, valamint visszaperdül egy hajszálrugó hatására az áram kikapcsolódásakor. Szintén az anker működteti az árammegszakítót is. A hajszálrugóval összeműködő balansz biztosítja az egyenletes ide-oda perdülést, így tehát nem gátol a villamos órában a balansz, hanem hajt. A szerkezete egyszerű a kevesebb mozgó alkatrésznek köszönhetően.

A napfényelemes órák

A fényelemek sorakoznak fel minden napfényelemes órának a lapján, amelyek a néhány órás megvilágítás után feltöltik az akkumulátort, amivel jár az óra akár több hónapig sötétben is.

A hangvillaórák

Az órákat, amelyek a hangvillákkal működnek Max Hetzel találta fel. Szigorúan meghatározott valamint állandó a rezgésszáma a hangvilláknak. Másodperenként 360 rezgést végez egy húsz milliméter hosszú hangvilla az Accutron órában, amit a fogaskerék rendszerre valamint a mutatókra egy hozzácsatlakozó kilincsmű visz rá. Verhetetlennek tartották a pontossága, valamint az egyszerűsége miatt. Ugyanis Accutron óra szabályozta a vezérlőkészülékét az első amerikai mesterséges holdaknak. Azonban véget vetett a kvarcóra a karrierjének.

A kvarcórák

Elterjedése hihetetlen gyorsasággal ment végbe az olcsósága miatt, valamint kiszorítja egyre inkább a hagyományos mechanikus szerkezeteket. A kelet-ázsiai üzemek dömpingjére, amelyek az amerikai tőkével jöttek létre, megkésve reagált az európai óraipar. Napjainkban inkább fordítanak nagy gondot Európában a precíziós kivitelre, valamint a finom kidolgozásra.
A piezoelektromosság jelenségén alapul a készülék működése. A kvarckristály elektromos jelenséget mutat megnyomva, vagy széthúzva a hossztengelye irányában. A kristály rezegni kezd az elektromosság hatására, a rezgésszáma állandóvá válik, ezért használható akár időmérésre is. 1934-ben Berlinben bemutatták az első kvarcórát, amelynek csak 0,1 másodperc volt már csak a napi hibája. Terjedelmes méretű, majdhogynem szoba nagyságú berendezések voltak még az első kvarcórák. Kvarcórák segítségével mutatták ki azt is, hogy nem forog egyenletesen a Föld. Drasztikusan lecsökkent a kvarcórák szerkezetének mérete az integrált áramkörök valamint általában a mikroelektronika rohamos fejlődésének a következtében, így vált lehetővé az is, hogy előállításra kerüljenek a kvarckristállyal működő karórák, amiben csak kis helyet foglal el az óraelektronika. 1969-ben a Seiko mutatta be az első kvarc karórákat.

Az atom valamint a molekulaórák

Az olyan típusú órákat nevezzük atomóráknak, amelyekben egy pontos frekvencia előállítására felhasználják az atomok rezgésszámát. Olyan számlálóba vezetik be a frekvenciát, amely megmutatja a másodperceket, valamint az abból származtatott nagyobb időegységeket is.
Már a XX. század elején kísérleteztek az atomórákkal. A National Bureau of Standards (amerikai szabványügyi hivatal, NBS) 1949-ben épített egyet, amelyben felhasználták a rezgését az ammóniagáz részecskéinek. Angliában, a National Physical Laboratory-ban (Nemzeti Fizikai Laboratórium) Louis Essen megépítette 1955-ben az első, cézium-133 atommal működő órát. Az atomórák által előállított másodpercet, mint a másodperc meghatározását nemzetközi egyetértéssel csak ezek után fogadták el.
Jelenleg a 10−14 nagyságrendben van, azaz a pontos időtől időegység alatt legfeljebb 1/1014 időegység az eltérés, a legjobb atomórák pontossága. Az amerikai National Institute of Standards and Technology (NIST) (Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet, USA) 2004 augusztusában egy kicsinyített atomóra-változatot mutatott be, amely nagyjából 1:100 méretű a korábbi konstrukciókhoz képest. A mindössze 75 milliwatt energiát fogyasztó készülék akár akkumulátorról is működtethető.
A rádióvezérelt-órákat, amelyek a hétköznapi életben kerülnek használatba, néha nevezik atomórának is. Ez a kifejezés azonban kicsit pontatlan, ugyanis a pontos időt nem maguk állítják elő ezek az órák, csupán csak az atomórák által előállított jelet veszik rádióhullámok útján. A megnevezés annyiban jogos viszont, hogy ha megtörténik naponta a vétel, akkor a többi órához viszonyítva sokkal jobb a pontossága az ilyen óráknak.

A lézerórák

Napjainkban léteznek a lézerórák is. A szovjet Nobel-díjas fizikus Nyikolaj Bászov készített ilyen szerkezetet először. Órája siethet, vagy késhet a másodperc törtrészéig egymillió év alatt.

Az órák csoportosítása különlegességük, valamint speciálisságuk szerint

Stopper

A különleges órák

A légnyomásváltozás hatására működő órák

Bennük változtatja az alakját a légnyomás változására az aneroid barométer légritka fémdobozához hasonló alkatrész, mivel kidomborodik, valamint behorpad. A rugófelhúzó szerkezetre a mozgást átviszi az emelő, ami a dobozhoz kapcsolódik. Ezekben, az órákban csak a légnyomásváltozás segítségével történik meg a rugó felhúzása.

A négyszáz napos órák

Egy súlyos korong az ingájuk, amely egy vízszintes síkban fordul el.
Ugyanakkor vékony célszalagvilla a felfüggesztő, valamint a gátszerkezetet működteti egy vezetőtű segítségével. Jobbra-balra a korong lassan fordul el. A Föld nehézségi erejét helyettesíti a rugalmassága a felfüggesztő szálnak az ilyen ingánál.

A gőzórák

Gőzóra látható Vancouverben az utcán. A szerkezetet egy gőzgép hajtja, valamint ingás gátszerkezete van. Dudálással jelzi az egész órákat. Ez a szerkezet igazi kuriózumnak számít.

A speciális órák

Az ellenőrző órák

Ellenőrzőórákat hordanak olyan bizonyos munkakörökben dolgozó emberek, mint például a vagyonőrök, vagy a portások. Hosszú, feltekert papírlap van az ilyen órákban, amely ugyanúgy forog, mint az óra mutatója. Annak bizonyítására, hogy adott időben, adott helyen járt, a számára kijelölt helyen a biztonsági őr egyet fordít az óráján egy kulccsal, ekkor jelzést hagy a papírszalagon az óramű belsejében lévő tű. Megjelölve vannak az órák, valamint a percek a papírszalagon.

Az ébresztő órák

Hangot adnak, ami lehet csengetés, berregés, sípolás, vagy épp rádiót, esetleg lámpát kapcsolnak be hosszabb-rövidebb ideig egy tetszőleges időpontban, vagy bizonyos türelmi idő után. Régebben működésbe hoztak egy mechanikus ütőszerkezetet, ami lejátszott egy dallamot.

A stopperórák

1766-ban készült el az első stopperóra. A szerkezet a stoppergomb benyomására indul, valamint áll meg is, így alkalmas részidő mérésére is. A rattrapant stopper nagymutatója körbe fut háromszor másodpercenként. Ballisztikai mérésekre, mint a repülési idő meghatározása lövedékek esetében, illetve még a versenyzők idejének mérésére használják a sportversenyeken. Már csak érzékelőkkel működő elektromos stoppereket használnak napjainkban a rangosabb versenyeken a pontossági, valamint az adattovábbítási igények miatt.

Az orvos-órák

A zsebóratípus, amelyet az 1800-as évek végén, valamint az 1900-as évek elején készítettek. A szerkezeten stopperszerűen a tizenkettesről volt indítható a másodpercmutató, de a stopperhez nem volt „gyűjtő”. Vele megkönnyítették a pulzusméréseket.

A parkolóórák

A gépkocsik várakozási idejének mérésére szolgáló műszer az autók parkolására kijelölt közterületein, a városokban. A parkolóórába való bedobásával pénzérméknek történik meg a fizetés. Vásárolni lehet ezzel a szerkezettel egy jegyet, amely adott időre szól. Megváltani a parkolás díját lehet újabban a parkolóban, vagy ahhoz közel eső területen a központi berendezésből is, illetve a fizetés megvalósulni látszik egy SMS küldésével is.

A virágórák

A virágóra egy úgynevezett utcabútorzat, amelyet a látvány színesítésének a céljából helyeznek el a közparkokban, a közterületeken. Virágórákat készítettek már a középkorban is.

Az órák csoportosítása kijelzés szerint

Azt a tényt értjük a kijelzésen, hogy leolvasni az időt, illetve a számlapot hogyan tudjuk. Fajtái közé az analóg, valamint a digitális kijelzés tartozik. Általában mutatók, vagy valami más, mechanikusan mozgó alkatrész mutatja az időt az analóg óra esetén. Viszont az idő számjegyekkel van kiírva, valamint a kiírás ugrásszerűen változik a digitális esetén.

Digitális karóra

Az analóg órák

Csak ütéssel jeleztek az első toronyórák. Kezdetben csak körbeforgott egy óramutató a számlapos órákon. Később viszont már kaptak külön mutatókat az órák, valamint a percek is. A nagymutatóról a perceket, a kismutatóról az órákat olvassuk le a megszokás alapján. Analógnak mondjuk a mutatókkal való jelzést, mivel az eltelt idővel arányos az elfordulási szöge a mutatóknak.

A digitális órák

Már több száz éve ismerik a digitális, azaz a számjegyes kijelzést.
Viszont ez sokáig nem terjedt el. Voltak olyan mechanikus karórák is a két világháború között, amelyekben a számok megjelentek egy kis ablakban. A rossz látási viszonyok között is könnyebb volt ezek leolvasása. Ama tulajdonságán alapul a gallium-arzenidnek a világító diódák működése, hogy világít az elektromos feszültség hatására. A folyadékkristályos kijelzők (LCD) teljesen más rendszerűek, amelyeknek az alkalmazása napjainkban igen elterjedt. Ebben a szerkezetben feszültséggel lehet befolyásolni az elhelyezkedését a molekuláknak, amik visszaverik a rájuk eső fényt. Szükség van fényforrásra a sötétben történő leolvasáshoz, ennek köszönhetően kis fényforrást is tartalmaznak a modernebb órák. A számok függőleges, valamint vízszintes vonalakból alakulnak ki mindkét rendszerű órában.
Napjainkban már nem gyártanak LED-es karórákat, az LCD-hez viszonyított sokkal nagyobb energiafogyasztása miatt, azonban a használata praktikus a rádiós ébresztőórákban, mivel jól látható ennek a fénye még a sötétben is. Az óra sokkal kisebb energiával való ellátását biztosítja a hálózati feszültség, ami többnyire amúgy is szükséges a rádióhoz. Analóg módon jelzi ki az órát, a percet léptetőmotorral hajtott mutatórendszer a mechanikus kvarcórákban. Külön gomb benyomásával ugrik be általában a másodperc, a dátum, vagy más adat. Más mozgó alkatrész nincs a nyomógombokon kívül a teljesen digitális felépítésű kvarcórában.